Kéttónusú többfrekvencia

A The Bell System nevű távközlési vállalatok hálózata 1963-ban vezette be a DTMF-et. Ezt követően „Touch-Tone” védjegy lett a nyomógombos telefonokban. Elsősorban telefonos jelzésre használták a helyi központból és onnan, bár a DTMF lehetővé tette a távolsági hívásokat, és ma széles körben használják a távközlésben és a call centerekben.

Ahogy a neve is sugallja, a kettős hangú többfrekvenciás jelátvitel nyolc, párban továbbított hangfrekvencia kombinációját használja a tizenhat jel képviseletére, amelyeket a tíz számjegy, az A-tól D-ig terjedő betűk, valamint a # és *szimbólumok képviselnek. Az A, B, C, D kulcsok végül kiestek a fogyasztói asztali telefonkészülékekről, és főleg rádióberendezésekben és a telefontársaságok belső hálózati vezérlésében használják őket.

Mire használható a kéthangú többfrekvenciás jelzés?

A DTMF úgy működik, hogy nyolc különböző hangfrekvenciát rendel hozzá a billentyűzet soraihoz és oszlopaihoz. Minden tárcsázási sort alacsony hangfrekvencia és minden oszlopot magas hangfrekvencia határoz meg. Amikor megnyom egy számnak vagy szimbólumnak megfelelő gombot, a telefon hangot ad ki, amely egyszerre kombinálja a magas és az alacsony frekvenciájú jeleket. Ezt az egyedi jelpárt továbbítják a helyi központhoz, és dekódolják, hogy meghatározzák, melyik számot tárcsázták, és hogyan irányítsák a hívást megfelelően. A DTMF aktív telefonvonalakon, interneten és rádión keresztül továbbítható.

A kettős hangú többfrekvenciás jelzés elsődleges funkciója a tárcsázott szám azonosítása és az ügyfelektől származó folyamatinformációk. A DTMF különböző iparágakban dolgozik, kezdve a távközléstől (bejövő/ kimenő hívásközpontok) és a pénzintézetektől (bankok és hitelkártya társaságok) a biztosítási és egészségügyi szervezetekig. A hívásközpontokban a DTMF jelzést elsősorban a felhasználói kérések feldolgozására, azonosító adatok beszerzésére és a hívások átirányítására használják a hívó által megadott billentyűzet-bejegyzések alapján. Ezenkívül a DTMF technológiát az IVR (Interaktív hangválasz) és az ACD (Automatizált híváselosztás) rendszerekkel együtt használják a hívás közbeni menükben való navigáláshoz és az érzékeny ügyféladatok gyűjtéséhez.

A DTMF jelzés használatának számos előnye van, például:

• Magasabb biztonság

Ami a felhasználói bevitelt illeti, a kettős hangú többfrekvenciás jelzés magasabb szintű biztonságot nyújt. Megnyugtatja a hívó feleket, hogy érzékeny adataik (például hitelkártya adatok, társadalombiztosítási számok stb.) védettek a rosszindulatú szándékoktól. Mivel az emberi fül nem tudja értelmezni a DTMF hangokat, az érzékeny ügyfélinformációk elszigeteltek maradnak az ügynököktől és a hívásrögzítő rendszerektől.

• Csökkent a hibák valószínűsége

A kettős hangú többfrekvenciás technológiával csak egy adatbeviteli pont létezik. DTMF nélkül a hívó félnek ki kell olvasnia az adatokat, mivel az ügynöknek be kell írnia az asztali alkalmazásába, növelve a hibák lehetőségét mindkét oldalon.

• Továbbfejlesztett call center mutatók

Ha a felhasználói bevitelt kéttónusú, többfrekvenciás jelzéssel szerezheti be, akkor számos bejövő hívásközpont-mutató is javulhat, például az átlagos kezelési idő (AHT). Mivel az ügynököknek nem kell megismételniük a felhasználói adatokat a hívó félnek, hogy megerősítsék a bevitel pontosságát, a hívó féllel folytatott interakció átlagos időtartama csökken. Ezenkívül a DTMF által biztosított fokozott biztonság hozzájárulhat az ügyfelek elégedettségi szintjének javításához.

Mi a különbség az impulzusos tárcsázás és a DTMF tárcsázás között?

Az impulzusos tárcsázás és a kettős hangú többfrekvenciás (DTMF) tárcsázás az a két rendszer, amelyet a telefonos jelzésben használnak a hívó fél által tárcsázott telefonszám azonosítására. Az impulzusos tárcsázás során az impulzusok a telefonkapcsolat gyors csatlakoztatásával és leválasztásával jönnek létre. Az impulzusos tárcsázás a telefonszám minden számjegyét olyan kattintások sorozatával jelzi, amelyek csak ennek a számjegynek felelnek meg. Így 1-et egy kattintás, 2-t két kattintás, stb. A számokat az impulzusok közötti rövid résszel tárcsázza annak érdekében, hogy azonosítsa a következő számjegyeket.

A DTMF tárcsázás különböző hangokat használ különböző számok jelzésére. Így ahelyett, hogy minden számjegyhez több jelet küldene, mindegyikhez csak egyet kell küldenie. A DTMF tárcsázás bevezetése előtt a telefonos kommunikációs hálózatok az impulzusos tárcsázástól függtek. Ennek azonban az volt a hátránya, hogy csak a helyi központ kapcsolatokra korlátozódott, és a távolsági hívások összekapcsolásához köztes szolgáltatóra volt szüksége. A DTMF bevezetése óta az érintőhang-tárcsázás lett az elsődleges tárcsázási módszer, amely fokozatosan felváltotta az impulzusos tárcsázást (a hozzá tartozó forgó tárcsás telefonokkal együtt). Ennek ellenére a legtöbb hangos tárcsázást használó telefonrendszer felismeri az impulzusos tárcsázást és működik vele.